07Hosszas, ültetvényeimen való tünedezésemből ajánlom
szíves figyelmükbe a magam nevében, s magam helyett a kiváló Szabó Dezső szavait, mintegy kaptsolva amazt a minapi hírek margózatára:
“És tényleg, mi történik a zsidó impérium alatt: a) A győzelmes faj kimondja (és talán igaza volt), hogy a liberalizmus a burzsoá társadalom rothadási formája, és kimondja a szellemi diktatúrát.
b) Kimondja, hogy a demokrácia a burzsoá kapitalizmus életformája, és megalapítja a gazdasági diktatúrát.
c) Kimondja, hogy az örök emberi jogok, a szabadság, a szabadgondolkodás burzsoá frazeológia: megszüntet minden kritikát és szabadságot, s könyörtelen diktatúrát szab az élet minden tényére.
És ki mind-e diktatúrának a hatalmi tényezője, ki feje, keze, zsebe az új uralomnak? A zsidó, a zsidó, a zsidó.”
Mondanom sem kell,
deplorábilis az a közjáték, ami a Királyi Televízió előtt végbemegy. Kínzásként emlegeti emez a Szabó Tímea néven emlegetett bakfis azt, hogy “az intézmény előtt, s ellenében éhségsztrájkolóknak továbbra is ugyanazt a két dalt, egy temetői hangulatú számot és a Jinggle Bells popváltozatát kell hallgatniuk, mondván, utoljára a guantanamói táborban alkalmaztak hasonló kínzási módszereket”.
Pusztán okulásul is egy remek deresre vetetném ezt a latrot, majd egyesével repetícionálnám végig az ott agitáló söpredéken a jó neofita, Torquemada idevonatkozó kötetét! Azt a czudar mindenit!
Na, há’ mondom én!
Noha nem való ínyemre a czikkezet literátiója, módomban áll respcetátumomról biztosítani annak tartalmát, s egyetértésem kifejezni.
Ne legyen a czímem bárói, ha
az atlanti isráheliták nem fogják a holnapi napon újsághasábjaikon a szőke ukránus minister president-asszonysághoz hasonlatosan emlegetni e czudar bohóczot, ki ama Gyurcsány néven ismeretes! Ellenkező esetben megeszem a czilinderem! Egyébiránt kaczagtató, amiképpen a pandúrság felpolczolta magát a bitang provokácziónak. Kevésbé elit körökben emezt emlegetik “Trollkodás” czímen.
Úgy hírlik, “LMP-s tüntetők a Ház
északi és déli kapujához láncolták magukat.” Mondanom sem kell, príma eshetősége volna emez a pandúrságnak botozáshoz, főként, hogy az isráelita, anarchista agent provocateuröknek a maguk okán nem volna módjuk a megfutamodásra.
Továbbra sem áll módomban megérteni
a vaczakolás tárgyát az úgynevezett “egyházügyi törvény” tekintetében, holott tudvalevően egyszeribb volna egy peczkes mozdulattal restaurálni ama Szentséges Inkvizícziót, s kipurgálni mind a Jesus Christus ellenében álló, nem Római Catholicus, kuruzsló kompániát!
Even in the darkest times - candle lighting ceremony for Chanukah in the Westerbork Transit Camp, December 1943.
régen minden jobb volt
Maradok Önnek kiváló tisztelettel!
Miközben rendes délutáni sétapálczázásomat töltöttem
az hajdan Mussoliniről megkeresztelt téren (csúfnevén ma csupán “Oktogonként” pökik a levegőbe), hallottam volt a hírt - idézem -, “Németh Lászlóné lesz a fejlesztési miniszter.” Mondanom sem kell, haragom czudar, s azon minutumban követelem Némethné asszony leváltását, hisz’ magától értetődő, hogy ily’ ingerszegény, s formátlan névvel bizony nem lehet valakiből rendes minister! Legfennebb a XVI. kerületi “Tátika” közértékesítési élelmiszerboltban lehetne a süteményes szekczió pedellusa, de nem ám minister! Bezzeg hajdanán, mikor normális volt még a világ - mikor még a haladás nem fertőzte meg az emberek elméjét - adtak az ilyesmire! Lám a kiváló Daruváry Gézát, avagy a Bánffy-kormányban szolgált Wlassics Gyula, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszter… Váltsák hát le, s küldjék nevének megfelelő állásba ezt a Némethnét! Alászolgája.
Orczám, midőn olvastam volt ama örvendetes hírt,
miszerint elvételezték a czionista bitangok verbális placzolataként funkczionáló, egyébiránt fertelmesen jidliző Klubrádió fővárosi frekvencziáját, tudniillik halk, ámde derűs kunczogásba fogtam a régi kávéházban. Megjegyzem, a gramofonomon egyébiránt sem volt lehetőség mustrálni eme rádiós kanálist.
